Mostanság sokminden történik velem, ami úgy az életet érinti :D Mármint pasik, suli, családi zürzavarok... Még a sulival meg a pasikkal nem is lenne bajom, de ezek a családi bigyók nem okésak... :D
Most jöttem haza zumbáról, olyan fél órája. Azóta be vagyok sózva... Mármint lehet, hogy az a 4 deci kóla okozza azt a vidám kedvemet, vagy mi... De a lényeg az, hogy most alig tudok megmaradni a hátsómon :D Az meg még egy kettő lapáttal rátesz, hogy jelenleg két pasinak tetszem... Minthogy mindkettő jófej, meg jóképü... Nem is ezzel lenne a gond! Sokkal inkább velem...
Tudom, hogy régebben mindig azt akartam, hogy járjak valakivel. De mikor itt van az alkalom, akkor lefagyok, és úgy érzem, nincs itt az ideje... Vagy csak a tökéletes személyre várok??? Pedig tudom, hogy az nem is létezik...
Hisz mindig is ahhoz tartottam magam, hogy nincs tökéletes... Hogy olyan nem létezik. Még akkor sem, ha tolál belézúgtunk, és tökéletesnek hisszünk. Hisz mindenkinek van egy kis hibája. Így a tökéletes is rendelkezik minimum egyel. S ez a hiba akár végzetes is lehet... Mégis, hol itt az igazság!?!