A mai napomat a suliban etikával fejeztem be, ami azt jelentette, hogy a rajztanárral beszélgetünk. Persze, nem kifejezetten nagy élvezettel, de legalább addig sem tanulunk, hehe :D Viszont a mai óra egészen elgondolkoztatott. Mivel mindenkinek el kellett mondania két rossz, illetve két jó tulajdonságát. Jó tulajdonságként elsőnek beugrott az, hogy tudok nagyon kedves lenni -persze nem mindenkivel-. Rossz tulajdonságok közé pedig egy csomót fel tudtam volna sorolni. Például, hogy naív vagyok főleg akikkel nem kéne. Mondjuk, hogy lusta vagyok, nagyon makacs, tudok undok is lenni vagy hogy épp magamba folytom az érzéseimet. Bár mostanság eléggé ki tudok nyílni embereknek, és szerencsémre főképp azoknak, akiknek nem kéne. De amiket felsoroltam az osztály előtt, az ez a két tulajdonságom volt: nagyon ragaszkodom a tárgyaimhoz és, hogy nem igazán bírom a változásokat. 

Ezekből pedig oda jutottam, hogy még mindig nem jutottam túl rajta(!!!), vagyis az egészen.... És az még megnehezíti a dolgom, hogy holnap találkoznom kell velünk, de persze vele(!) nem, mivel elment más suliba. De asszem ezt már említettem. Végülis az egész lényege az, hogy bár állandóan azzal áltatom magam, hogy túlléptem már azt a bizonyos vonalat, hát mégsem... 

Már kicsit felcsesz, hogy vannak emberek, akik csak az iskola és a házi miatt írnak. Nem azt mondom, hogy ne írjanak, ha valami fontos dologról van szó. De hogy állandóan, napról-napra, az már idegesítő. 

És hiányolom, hogy nem ír G. Nem az, hogy hiányolnám a nemtörődöm társaságát, hanem inkább azt hiányolom, hogy valakivel tudtam beszélni. Volt valaki, aki mondhatni rendszerességel írt nekem, és nem, nem a sulival, házival kapcsolatban. Volt valaki, akinek tudtam írni olyanokról, amikről másoknak nem. Volt valaki, aki nevetésre bírt chatelés közben. Volt valaki, akinek adtam a véleményére, és bánt, hogy a tábor után már nem írunk, nem beszélünk. Alig beszéltünk párszor, és azok a beszélgetések is olyan gyors infószerzésnek bizonyulnak. Kíváncsi vagyok, hogy holnap mi lesz. Köszön majd nekem? Beszél velem? Vagy úgy tesz majd, mintha nem is ismerne és tudomást sem vesz rólam? Persze, tudom, hogy ezek közül egyik sem lesz, mivel mindig meg tud lepni. Mindig valami újat hozni, amit bírtam benne. És akármien fura is, azt is bírtam benne ahogy flörtölt gépen keresztül. :D 

Hiányzik, hogy nem tudok visszamenni az időben és nem tudok megváltoztatni dolgokat. Sokmindent hiányolok az életemből, de legfőképp 4-5 emberkét, akik igen nagy hatással voltak rám. Akik miatt sokmindent képes lettem volna megtenni, sőt, meg is tettem.

Hát igen, én ilyen befolyásolható vagyok. Viszont azt köszönöm nekik, hogy rávilágítottam arra, hogy a reggae jó, imádooom!!! :P

Oldal: 14.: A kezdetek jók, vagy mégsem???
.۰·۰‹Nea›۰·۰. - © 2008 - 2024 - neablog.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat